Soós Sándor
Született:
Gönyű, 1905.08.05
Meghalt:
Dorog, 1973.05.22
Iskolai és iskolán kívüli képzés:
-
öthónapos pártiskola
-
hat elemi
-
asztalos
Párt- és tömegszervezeti tagság:
Pártfunkció:
Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:
Kitüntetések:
Köztársasági Érdemrend tisztikereszt
Pártbüntetések:
1947
megrovás
1949.07
figyelmeztetés
1949.09
szigorú megrovás
Szerkesztett életrajz:
Soós Sándor 1905. augusztus 5-én született a Győr vármegyei Gönyü községben. Szülei, akik mezőgazdasági cselédek voltak, rajta kívül két fiút és egy lányt neveltek. 1910-ben kerültek Tatabányára, ahol Soós si-keresen elvégezte az elemi iskolát. 1917-től folyamatosan dolgozott, előbb Tatabányán a Cementgyárban és a bányában, később Felsőgallán asztalossegédként. Tevékeny részese volt a szénmedence községeiben kibontakozó illegális kommunista mozgalomnak is, emiatt számos alkalommal került összetűzésbe a csendőrséggel. Az 1930–1933 közötti belgiumi kitérőt követően ismét Tatabányára került ahol 1938-ig munkanélküliként tengette az életét. Az ekkor meginduló gazdasági konjunktúrát kihasználva sikerült elhelyezkednie különféle építkezéseken illetve a tatabánya-újtelepi élelemtárban.
1945 márciusának végétől tevékeny részt vállalt a kommunista párt alapszervezeteinek szervezésben és a földosztásban Tatabányán és a Tatai járás községeiben. 1945 júniusában előbb kéthetes, majd ezt követően három hónapos pártiskolát is elvégzett. A vármegyei titkári tisztséget egészen 1950-ig töltötte be, a tanácsválasztásokat követően a Földművelési Minisztériumba került az állami gazdaságok főosztályvezető-helyettesi pozíciójába. 1951-ben az Állami Egyházügyi Hivatal apparátusának volt a tagja, igaz mindössze két hónapig, júliusban ugyanis pártfegyelmivel leváltották. Ennek oka egy csomagelvesztéssel és autólerobbanással is tarkított pécsi kiküldetés volt, melyet az említett okok miatt csak egynapos késéssel tudott teljesíteni. Ezután a pilisi és a dorogi szénbányáknál dolgozott. 1954-ben súlyos bányabalesetet szenvedett melyet követően már lényegesen alacsonyabb pozíciókban alkalmazták. 1965-ben nyugdíjazták. 1949–1953 között országgyűlési képviselő, számos kitüntetés birtokosa. 1973. május 22-én, Dorogon halt meg.