Az 1925-ben még Soroksárhoz tartozó, 1930-ban abból kivált, és 1931-ben Pestszentimre nevet felvett Soroksárpéteriben született. Apja, Manninger Károly gimnáziumi tanárként vonult nyugdíjba, anyját Reiber Juliannának hívták. Eredetileg Manninger Miksának hívták, s 1948-ban még biztos, hogy ezt a nevet használta.
A négy elemi kijárása után a kispesti állami Deák Ferenc gimnáziumban, az első osztályt követően a pestszentlőrinci állami gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1943-ban érettségizett, és beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Diákévei alatt 1943-tól a szellemi elit képzését felvállaló Eötvös József Collegium tagja volt, ahol a magyart, a németet, az olaszt és a latint választotta szaktantárgyainak. 1946– 1948 között latint tanított a Kádár Kata Népi Kollégiumban. 1948-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1948-tól az MDP hat hónapos pártiskoláján, majd a pártfőiskolán tanított. 1954-től a Moszkvai Állami egyetemen volt aspiráns. 1957-es hazatérése után folytatta tanári tevékenységét az immár Magyar Szocialista Munkáspártnak hívott állampárt pártfőiskoláján.
1958. májusban áthelyezték a pártközpontba, ahol előbb az Agitációs és Propaganda Osztályon az elméleti csoport politikai munkatársa, majd alosztályvezető, 1960. februártól osztályvezető-helyettes volt. 1961. februártól a Tudományos és Kulturális Osztály, 1963. decembertől az osztály kettéválasztásával létrehozott Kulturális Osztály osztályvezető- helyetteseként dolgozott. 1966. december 3-án az addigi három osztály összevonásával kialakított Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály vezetőjévé nevezték ki, egyúttal az MSZMP Központi Bizottsága rendes tagjává választották (1962. novembertől már a testület póttagja volt).
1970. november 28-án, az MSZMP X. kongresszusán a KB Titkárságának tagja lett, Pullai Árpádtól ő vette át az ideológiai KB-titkár feladatait, amelyek helyett a KB 1974. március 19–20-i ülésén felmentett Aczél György utódaként megkapta a kulturális területek felügyeletét, egyúttal 1974. májustól a KB Agitációs és Propaganda Bizottsága elnöke, 1975. áprilistól a KB Kultúrpolitikai Munkaközösségének (1980-tól Művelődéspolitikai Munkaközösség) elnöke is volt. A kulturális élet irányításában azonban osztoznia kellett Aczéllal, aki mögött – bár a párthierarchiában 1974–1982 között fölötte állt – végig csak második embernek számított. 1980. márciustól ideológiai és kulturális KB-titkár volt, de 1982. június végétől a kultúra felügyeletét Aczél hivatalosan is visszavette tőle. Az MSZMP XIII. kongresszusán (1985. március 25–28.), bár a titkárság tagja maradt, elvesztette ideológiai KB-titkári tisztét is (vele bizottsági és munkaközösségi elnöki posztját), helyette csupán a KB Irodájának vezetője lett. Az 1988. májusi pártértekezleten a kádári gárda több tagjával együtt kibuktatták a hatalomból (nem jutott be a KB-ba, így a PB-ben sem maradhatott benn, s KB-titkár sem lehetett), és nyugállományba helyezték. 1988. június végén 1979 óta folyamatos parlamenti mandátumáról is lemondott.