Kormány (Felelős Magyar Minisztérium) 1867-1949
Létrehozva:
1848
Megszüntetve:
1949
Működés időköre:
1848 - 1949
Földrajzi hely (kiegészítés):
Budapest
Feladatkör:
Az 1848-as reformtörvényhozás a kormányzat szervezetét egészen új alapokra fektette. A független felelős magyar minisztérium alakításáról szóló 1848. évi III. tc. megszüntette az addigi kormányszékeket és a független magyar kir. Kormányt minisztériumnak, tagjait minisztereknek és az egyes minisztereket a melléjük rendelt hivatali személyzettel együtt a minisztérium osztályainak nevezte. A kiegyezés után a Kormány bővült az osztrák és magyar cs. és kir. közös minisztériumokkal, és így működött az I. világháború végéig. Ezt követően népkormány, majd a Tanácsköztársaság alatt forradalmi kormányzótanács működött. A Tanácsköztársaság leverése után visszatértek a magyar felelős minisztérium megnevezéshez. 1937-ben a Kormány elnökből és kilenc szakminiszterből állt (földművelésügyi, pénzügyi, belügyi, iparügyi, kereskedelem- és közlekedésügyi, igazságügyi, vallás- és közoktatásügyi, honvédelmi miniszter, külügyminiszter). A Kormány tagjait a király, majd a kormányzó nevezte ki a miniszterelnök előterjesztésére és ellenjegyzése mellett. A miniszterelnök a Kormány feje volt, aki irányította az ország bel- és külpolitikáját. Az országgyűlések képviselték a Kormány politikáját és őrködtek a szakminiszterek működésének összhangja felett. A miniszterelnök elnökölt a miniszterek tanácsán (minisztertanács) és az itt hozott rendeleteket a miniszterelnök M.E. sz. alatt bocsátotta ki. A Debrecenben 1944. december 21-én összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés (MK 1945. I. 4. 1. sz.) a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjévé nyilvánította magát (1945. évi I. tc.). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-én tartott ülésén (MK 1945. I. 4. 1. sz.) megválasztotta a Kormányt Ideiglenes Nemzeti Kormány néven. Tagjai az elnök, továbbá a pénzügy-, a külügy-, a vallás- és közoktatásügyi, a honvédelmi, a földművelésügyi, a kereskedelem- és közlekedésügyi, az igazságügyi, az ipari, a közellátásügyi és a népjóléti miniszterek voltak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteit a miniszterelnök továbbra is M.E. sz. alatt bocsátotta ki. Az államfőt megillető kinevezési jogkört részben a miniszterelnök gyakorolta. Ez alól kivétel a Magyar Kúria, a Közigazgatási Bíróság és a Legfőbb Állami Számvevőség elnöke volt, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöksége nevezett ki. Ugyancsak az elnökség hatáskörébe tartozott a miniszterelnök kinevezése (1945. évi II. tc.). Az 1945. évi III. tc. úgy intézkedett, hogy addig, amíg a magyar nép az államfői hatalom gyakorlásának módja felől nem dönt, az államfőt megillető jogokat, így a miniszterelnök kinevezését is a Nemzeti Főtanács gyakorolja. A 11.000/1945. M.E. sz. rendelet (MK 1946. XI. 18. 179. sz.) a Kormányt tájékoztatásügyi miniszerrel és három államminiszterrel egészítette ki, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter ügykörét pedig felosztotta a kereskedelem- és szövetkezetügyi, illetőleg a közlekedésügyi miniszter között. Az 1945. évi XI. tc. kimondta, hogy a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselője a megtartott választások alapján megalakult Nemzetgyűlés. A Kormány a Nemzetgyűlés megalakulásától kezdődően mint magyar felelős minisztérium működött tovább. A Kormány és annak tagjai a Nemzetgyűlésnek voltak felelősek. A Kormány által kiadott rendeletek ettől kezdve az Magyar Közlönyben a Nemzeti kormány M.E. sz. rendeleteként jelentek meg. A magyar felelős minisztérium miniszterelnökből, három államminiszterből, továbbá belügy-, pénzügy-, külügy-, vallás- és közoktatásügyi, honvédelmi, földművelésügyi, kereskedelem- és szövetkezetügyi, igazságügyi, közlekedésügyi, közellátásügyi, népjóléti, újjáépítési, tájékoztatási miniszterből állt. Tagjai a Nemzetgyűlésnek voltak felelősek. A 12.900/1945. M.E. sz. rendelet (MK 1946. I. 9. 7. sz.) úgy intézkedett, hogy a Kormány a gazdasági élet szükségleteinek és rendes menetének biztosítására irányuló tevékenységet a Kormány a Gazdasági Főtanács útján gyakorolja. A Főtanács elnöke a miniszterelnök és a Főtanács által kiadott rendeleteket a miniszterelnök, mint a Főtanács elnöke írta alá. Az 1946. évi I. tc. kimondta, hogy a végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök a Nemzetgyűlésnek felelős Kormány útján gyakorolja. A köztársasági elnök nevezte ki és mentette fel a parlamenti többségi elv tiszteletben tartásával a miniszterelnököt, a miniszterelnök előterjesztése alapján pedig a minisztereket. A kinevezett Kormány a kinevezéstől számított nyolc napon belül köteles volt a Nemzetgyűlés ülésén bemutatkozni. A miniszterelnök ellenjegyzése volt szükséges a köztársasági elnök minden intézkedéséhez. Az 1946. évi VI. tc. felhatalmazást adott a Kormánynak arra, hogy az állam gazdasági, pénzügyi és közigazgatási rendjének biztosítása érdekében megtehet a rendkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb rendelkezést. A kibocsátott rendelkezéseket minden évnegyed első ülésén a Nemzetgyűlésnek be kellett mutatni. A felhatalmazás általános kormányválságig, de legkésőbb 1946. július
31-ig terjedt. Ezt a határidőt az 1946. évi XVI. tc. 1946. október 31-ig, az 1946. évi XXVIII. tc. 1947. február 28-ig, az 1947. évi XVI. tc. 1947. május 31-ig, illetőleg december 31-ig meghosszabbította. 1946. április 21-től (MK 1946. IV. 21. 91. sz.) a Kormány rendeleteit a Magyar Köztársaság Kormánya M.E. sz. rendeleteként bocsátotta ki. Az 1946. évi XXIV. tc. az építési, városrendezési és közmunkaügyek egységes irányítására a Kormányt az újjáépítési miniszteri állás egyidejű megszüntetésével építés- és közmunkaügyi miniszteri tisztséggel egészítette ki. 1947. június 28-tól (MK 1947. 144. sz.) a Kormány rendeleteit a Magyar Köztársaság Kormánya Korm. sz. rendeleteként bocsátotta ki. Az 1947. évi XXVI. tc. 1948. április 30-ig hosszabbította meg a Magyar Köztársaság Kormánya részére a rendeletek kibocsátására adott felhatalmazást a korábbiakkal szemben annyi eltéréssel, hogy az így kibocsátott rendeleteket, azoknak elfogadását követő 15 napon belül köteles volt bemutatni az Országgyűlés Politikai Bizottságának jóváhagyás végett. A határidőt az 1948. évi XXIV. tv. 1948. december 31-ig, az 1948. LVI. tv. 1949. december 31-ig meghosszabbította. Ez utóbbi határidőt az 1949-es általános kormányváltás után az 1949. évi XXII. tv. is megerősítette. Az 1947. évi XXXV. tc. megszüntette a közellátásügyi miniszteri tisztséget azzal, hogy a miniszter ügykörébe utalt feladatokat a földművelésügyi miniszter látta el a felügyelete alatt szervezett Országos Közellátási Hivatal útján. Az 1948. évi I. tc. megszüntette a tájékoztatásügyi miniszteri pozíciót és a feladatkörébe tartozó ügyeket a miniszterelnök, illetőleg a külügyminiszter hatáskörébe utalta. A 4083/1949. (122.) Korm. sz. rendelet (MK 1949. VI. 11. 122. sz.) megszüntette a Gazdasági Főtanácsot. Az 1949. évi XV. tc. kimondotta, hogy Népművelési Minisztériumot, a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Misztérium helyébe Belkereskedelmi Minisztériumot és Külkereskedelmi Minisztériumot, az Iparügyi Minisztérium helyébe Nehézipari Misztériumot és Könnyűipari Minisztériumot kell szervezni. Ugyanakkor a közlekedésügyi miniszter elnevezése közlekedés- és postaügyi miniszterre, az építés- és közmunkaügyi építésügyi miniszerre változott. Az 1949. évi XVI. törvény létrehozta a Népgazdasági Tanácsot azzal, hogy a Magyar Köztársaság Kormányának a népgazdaság tervezésének irányításáról a Tanács útján kell gondoskodnia. A Népgazdasági Tanács elnökét és tagjait a Kormány előterjesztésére a köztársaság elnöke nevezte ki. Az 1949. évi XX. törvény (MK 1949. VIII. 20. 174. sz.) szerint a Magyar Népköztársaság Alkotmánya megszüntette a Kormányt és az államigazgatás legfelsőbb szervévé a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsát tette. Lásd még: Miniszterelnökség.
Névváltozatok:
Felettes testület:
Jogutód testület:
Szervezeti hierarchia: