Feladatkör: Az 1944. december 21-én összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjévé nyilvánította ki magát és a nemzetgyűlési képviselők közül megválasztotta elnökét, alelnökeit és jegyzőit. A képviselők mandátumának megvizsgálására Mandátumvizsgáló Bizottságot választott (MK 1945. I. 4. 1. sz.). Az 1944. december 22-én tartott ülésén megválasztották az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amely felhatalmazást adott a kormánynak a fegyverszüneti egyezmény megkötésére és különböző határozatokat hozott (MK 1945. I. 4. 1. sz.). Többek között megbízást adott az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökségének arra, hogy a Nemzetgyűlésen alkalmazandó ügyrendet előkészítse és az ügyrendi szabályokra előterjesztést tegyen a Nemzetgyűlés legközelebbi ülésén, kinevezési jogkört gyakoroljon az Minisztertanács javaslata alapján a politikai államtitkárok, a Magyar Kúria, a Közigazgatási Bíróság, valamint a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, továbbá a honvéd-vezérkar főnökének, a honvédelmi miniszternek és a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkárának előterjesztésére a tábornoki kar tagjai vonatkozásában, a miniszterelnöki szék esetleges megüresedése esetén az új miniszterelnököt a Politikai Bizottság előterjesztése alapján megbízhatta. Egyhangú előterjesztés hiányában a megbízás megadását az Ideiglenes Nemzetgyűlés fenntartotta magának. Ugyanezen a napon elhatározta a Politikai Bizottság megalakítását és 22 tagját pártközi megegyezés alapján egyhangúlag megválasztotta. 1945. január 26-án döntött az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 59/1945. Eln. sz. rendelete (MK 1945. II. 10. 4. sz.) az államfőt megillető egyes jogokat átmenetileg gyakorló 3 tagú Nemzeti Főtanács felállításáról azzal a megkötéssel, hogy általános kegyelmet csak az Ideiglenes Nemzetgyűlés adhat. A Nemzeti Főtanács egyik tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke (helyettese) volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívására az akkori körülmények között nem volt lehetőség és a Nemzetgyűlés 102 budapesti képviselőjének megválasztására 1945. április 2-án, míg 160 dunántúli képviselőjének megválasztására csak június 24-én kerülhetett sor. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. szeptember 5-én ült össze és szeptember 13-ig ülésezett. Ezen az ülésszakon több határozatot hozott, illetve az Ideiglenes Nemzeti Kormány által kiadott rendeleteket emelték törvényerőre. Ezek közé tartoztak: az 1945. évi I. és II. tc. az állami szuverenitásról, amely az Ideiglenes Nemzetgyűlést nyilvánította a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselőjévé, az 1945. évi III. tc. a Nemzeti Főtanács megalakításáról, az 1945. évi IV. tc. az Ideiglenes Nemzeti Kormány által Németországnak küldött hadüzenet jóváhagyásáról, az 1945. évi V. tc. a Moszkvában 1945. január 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről, az 1945. évi VI. tc. a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a nép földhöz juttatásáról, az 1945. évi VII. tc. a népbíráskodásról, az 1945. évi VIII. tc. a nemzetgyűlési választásról, amelyet a kihirdetéstől számított 60 napon belül kellett megtartani. A nemzetgyűlési választásokra 1945. november 4-én került sor, majd 1945. november 15-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöksége felmentette az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökét és kinevezte a felelős magyar kormány miniszterelnökét. Az 1945. évi XI. tc. kimondotta, hogy a magyar állami szuverenitás kizárólagos képviselője a megtartott választások alapján a Nemzetgyűlés és ezzel megszűnt az Ideiglenes Nemzetgyűlés megbízatása.